~2.fejezet~

~2. fejezet~

Mikor megkaptam a levelet, kicsit elgondolkoztam azon az egyetlen egy mondaton. Talán az az a mondat ami megváltoztatja életem hátralevő részét.

Miközben ezen merengtem, szépen lassan lehajtottam a fejemet a kezemre, majd miközben Magdi néni az abc-t mondogatta, egyszer csak egyre kisebb lett a szememen a nyílás. Majd minden elsötétült, vagyis egyszóval elaludtam. Arra keltem, hogy mindenki kiabál egymással, amiben a legfurább az az, hogy órán, és a tanár csak mosolyog.... Hmm, ez fura. Gondoltam megkérdezem a padtársamat, hogy mi ez az egész. Fogtam magam, és leírtam a cetlire. Ő csak ezt válaszolta: ˝Magdi néni szerint, ha veszekedünk, jobban tudunk érvelni, ezért direkt veszekedni kell... Ne kérdezd, hogy miről, mert mindenki csak beszélget a tőle legtávolabb ülő haverjával, de a tanár azt hiszi, hogy ez veszekedés.... Szerintem nem vette fel a hallókészülékét! xd˝ Mikor ezt elolvastam, hangosan felnevettem, majd az egész osztály rám nézett, sőt volt aki elkezdett röhögni azon, ahogy nevetek. Hát igen, nincs túl nőies hahotázásom! :) Magdi néni csak mérgesen nézett rám.

-Mi olyan vicces kisasszony?- találtam magam szemben 1 nem túl kedves szempárral. Ezen rögtön nevetnem kellett, mert tudni illik, hogy a tanárnőnknek a szemüvege mindig el van csúszva! A jobb lencse a jobb szeme fölött, a bal meg a bal szeme alatt, így semmit nem ér a szemüveg, de azért van.... :). Gyorsan rögtönöztem valami marhaságot:

-Csak a Gellért mondott egy viccet! - mondtam kis habozás után.

-Oh, igen? Na és mit?- na erre nem számítottam. Még szerencse, hogy a bátyám, Gergő, folyton favicceket mondogat, szerintem a netről olvassa, ugyanis egész nap a gép előtt van.

-Őőő, izéé.... Ketten jönnek le a hegyről, az egyik futva, a másik medve! Hahaha! :D – megböktem a Gellértet, hogy nevessen, majd büszke voltam magamra, mert a tanárnő is elkezdett nevetni. Ezek szerint ezt a viccet vagy nem értem és nagyon vicces, vagy értem és egyáltalán nem vicces. Na mindegy. A lényeg, hogy kihúztam magam. Majd a Gellért elvette előlem a cetlit, és firkantott rá valamit, majd átnyújtotta nekem. Én elolvastam: ˝Fogadjunk a Gergő mondta! :P˝ Erre visszaírtam, hogy ˝Nem fogadok, mert tudom, hogy az én drága bátyám mondta!˝ És betelt a papír. Nálam maradt és elolvastam az egészet egyben. Majd újra gondolkoztam, még a beszélgetésünk elején....

Lehet írni komiba, hogy mit gondolsz a Gellértről! xx Kitti:)