~3.fejezet~

És betelt a papír. Nálam maradt és elolvastam az egészet egyben. Majd újra gondolkoztam, még a beszélgetésünk elején....

A levélen ezek álltak:

˝Te miért vagy ilyen lányos?? Nem bántásból! :)˝

˝Nem én vagyok lányos, te vagy fiús, látszik rajtad, hogy mikor a lányokkal vagy nem nyílsz meg teljesen!˝

Ez volt a beszélgetésünk eleje. A legtöbbet azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg úgy van-e, ahogy a Gellért mondja, hogy nem vagyok az igazi önmagam a lányokkal? Meglehet hogy így van. De erre miért nem én jöttem rá? Eddig nem nagyon hittem el, de most már elhiszem. Néha jobban ismer a legjobb barátod (akár fiú, akár lány), mint te önmagadat. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint ez a két mondat. És döntésre jutottam. Egy ideig csak a fiúkkal leszek, és ha jobban érzem magamat köztük, akkor maradok is ott. Miközben ezen gondolkoztam, már hazafele ültem a buszon, és zenét hallgattam. Sokat gondolkoztam alatta. Arra jutottam, hogy tényleg tök jóban vagyok az összes fiúval. Talán a Krisztiánt bírom a legkevésbé, de őt is csak azért, mert nagyon kocka. De van rajta kívül még sok fiú! Mikor hazaértem, megírtam a házimat, és olvastam egy kicsit. Nem vagyok egy könyvmoly, de ha ajánlanak egy jó könyvet, elkezdem olvasni, és ha megtetszik elolvasom. Ja igen! Nem szokásom otthon tanulni. Általános suliba járok, ha órákon figyelek, simán megírok egy röpit 5-ösre. Ezzel nem dicsekedni akarok, hanem megmagyarázni, hogy otthon miért nem tanulok:). Ja és egy jó tanács nektek! Ha már délelőtt úgyis suliba kell mennetek, figyeljetek órákon, és délután kevesebbet kell (esetleg semennyit) tanulni! Sokkal jobb, higgyétek el! Jó, én is néha alszom órákon, de az nem minden nap minden óráján van! Szoktam én figyelni is! :). Na de vissza a lényegre, elraktam a könyvet, mert nem nagyon tudtam figyelni, mert folyton azon járt az agyam, hogy mi lesz, ha a fiúk nem ˝fogadnak˝ be?? Ajjj, annyira utálom, hogy a lányok mindent túl reagálnak!

Eljött a péntek reggel. Mikor megszólalt az ébresztőórám, kipattant a szemem. Gyorsan felöltöztem. Ugyan nem vagyok egy ˝mindennap úgy öltözök, mintha világsztár lennék˝ lány, de az érdekel, hogy hogy nézek ki. Így október végén már kezd hűvösödni, ezért felvettem egy vastagabb hosszított pólót, és egy farmerdzsekit.

A suliból szokás szerint elkéstem. Sosem értettem, hogy minek kell 7.50-re beérni, ha csak 8.00-kor kezdődik a tanítás.... Na mindegy, azért egész előtt beértem. Bementem az osztályba, és láttam, hogy mindenki törit tanul. Gyorsan fogtam a füzetemet, és egyszer azért én is elolvastam. Mikor kész lettem, láttam, hogy a Gellért int nekem, hogy menjek oda a fiúkhoz. Hálásan rámosolyogtam, hogy ő hívott, nem pedig én mentem oda, hogy ˝na akkor mától rajtatok lógok!˝ Leültem az asztalra, és hallgattam őket, ahogy arról beszéltek hogy mikor menjenek paintballozni. Hogy ne csak hallgassam őket, ezért, úgy döntöttem kérdezek valamit. Meg is tettem:

- Minek van nálatok könyv, ha bele sem néztek??

- Hát, így okosabbaknak tűnünk, de ne kérdezd, hogy mi van benne, mert úgyse tudjuk! - válaszolta Ádám, majd mosolygott egyet. Milyen szép mosolya van. Ez eddig fel se tűnt! Ja, igen Ádámról azt kell tudni, hogy az ő apukája, és az én anyukám osztálytársak voltak még gimibe, szóval mikor én 2, és ő 1 hónapos volt, már akkor együtt nyaraltunk. Azóta mindig együtt megyünk síelni, de én eddig mindig a nővérével, Melivel voltam, ő meg a bátyámmal. Egyszer csak egy kéz lebegett a szemem előtt.

- Hahóóó, figyelsz te egyáltalán??- kérdezte a kéz gazdája, Márk.

- Őőő, persze, de elmondanád még egyszer??

- Nem szeretnél eljönni velünk paintballozni? - kérdezte újra.

- Szuper, és mikor? - lettem boldog, hisz ez egy remek alkalom a megismerkedésre!

- Szombat 16.00-kor - ajjj, ne! Pont akkor jön egy barátnőm hozzánk!

- Háát, nem tudom, mert egy barátnőm lesz nálunk.....- mondtam szomorúan.

- Nem baj, hozd el őt is! - ajánlotta föl Nándi.

- Oké, megkérdezem. És köszi a meghívást! :)- mosolyogtam rájuk.

Hát itt volna a harmadik fejezet! Hogy tetszett?? xoxo Kitti:)